TÖRTÉNET

ÍRÁSOK

TECHNIKAI INFÓK

RÓLUNK

A színház az egyedüli hely, ahol az erényes és a gonosz ember könnyei összefolynak.

Denis Diderot

Történet

Hosszú út vezetett a jelenlegi nevükhöz, bár én azt vallom, hogy most vagyunk a helyünkön. Mégis kicsit a múltról, ami nagyon sok szép emléket adott Nekünk. A Komédiás Integrált Színház (ismertebb nevén: Komisz) 2004 nyarán a Fővárosi Önkormányzat zsirai értelmi fogyatékosok otthonának tehetséges, színjátszást kedvelő és szívesen művelő lakóiból, valamint a Soproni Líceum Társulat tagjaiból alakult meg, amit akkor, mint ifjú soproni színinövendék én vezettem.

2004 tavaszán született meg az ötlet, hogy az integráció jegyében egyesítsük erőiket és közös produkciót hozzunk létre. Így alkottuk meg az első két felvonásos musicalt, a Valahol Európában-t. Szakítva a hagyományokkal összefogott ép és sérült a színpadon, a kulisszák mögött és azon kívül is.

Úgy éreztük, hogy „nincs annál szebb látvány, mint amikor sérültek és épek együtt állnak színpadra, és úgy szórakoztatják a nagyérdeműt, hogy akkor a színpadon nincs sem fehér, sem fekete, sem ép, sem sérült, csupán egyenlő emberek, kollégák és barátok vannak.”

Még ebben az évben egy közös integrált színházi tábor alkalmával, ahol más otthonok lakói, főiskolások, iskolások is részt vettek, elhatároztuk, hogy ezután együtt szeretnénk dolgozni, így még ebben az évben megalapítottuk a KOMISZ – t.

Az eltelt 6 év során számos új egész estét betöltő darabot állítottunk színpadra, melyeket bemutattunk szerte az országban és határon túl is.

A kezdeti munka egyre tervezettebbé, egy céltudatosabbá vált. A sérültek töretlen lelkesedése, kitartása és önzetlen szeretete felismertette a színház valamennyi tagjával azt, hogy mennyi érzelmi töltést tudnak nyújtani egymásnak, milyen sokat jelentenek egymás számára. Ez húzóerejévé vált a társulatnak, melynek fő motiváló erői éppen a sérültek voltak. A szakmai tapasztalaton túl, melyet az évek során szereztünk, sok közös élmény, megélt siker, barátság is a hátunk mögött volt már.

Jelmondatunkká vált első közös darabunk egy idézete, mely így szólt: „Mert ha együtt megyünk, oda is érünk.” A színházi munka nemcsak hasznos szabadidőtöltést jelentett számunkra, hanem önmegvalósítást, élményt, új kompetenciákat és a sérülteknek kapcsolatot a külvilággal, de mindenekelőtt szeretet adni és kapni.

A társulat 2 fő missziót tűzött ki maga elé: az első cél a művészi élmény nyújtásán túl, bebizonyítani a nagyérdeműnek, hogy a sérült emberek átlépve saját korlátaikat és határaikat, képesek arra, hogy értékeket közvetítsenek, s bebizonyítsák, hogy a társadalom peremére szorulók rétege éppoly értékes és fontos, mint bárki más. Közös előadásainkkal le kívánjuk dönteni az előítéletek korlátját épek és sérültek között, megpróbáljuk a fogyatékosok világát közelebb hozni az épekéhez. Játékunk során azt kívánjuk hangsúlyozni, ami közös, ami összeköt minket, s nem azt, ami szétválaszt.

A második cél, jótékonysági előadások szervezése, hogy rászoruló embertársainkon segítsünk. A segítségnyújtás egyik legszebb példája talán épp ez lehet.

2014-től több kistelepülésen indítottunk gyermek – és felnőtt bérletet azzal a céllal, hogy a kultúra közvetítését segítsük, és minél több ember jusson el színházba.

A 2018-as évtől kezdtük el Somogy megye két szegregátumában a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek tehetséggondozását a drámapedagógia eszközeivel. A tehetséges gyermekek a színház egyéb produkcióiba is bevonásra kerülnek.